Édesapja pék volt Nagyvázsonyban. A veszprémi piarista gimnáziumot kijárva Budapesten beiratkozott a bölcsészkarra. Egyetemi tanulmányait sikeresen befejezte, történelem-földrajz szakos középiskolai oklevelet szerzett. 1940-től helyettes tanárként alkalmazták Tapolcán a polgári iskolákban, ahol szaktárgyai mellett magyar irodalmat is tanított. 1941-ben véglegesítették és 1952-ig ezekben az iskolákban majd az általános iskolában tanított. 1953-ban végzettségének megfelelő tanári állást kapott a új szervezésű tapolcai gimnáziumban. Haláláig itt tanított. Tanítványai igazi tanáregyéniségként emlékeznek rá. Irodalom és zene egészítette ki szabad óráit. Színdarabokat tanított be diákjainak, amelyeket az intézmény falain kívül a környék művelődési házaiban nagy sikerrel adtak elő. Tetemét szülőhelyére szállították. A nagyvázsonyi temetőben nyugszik. Forrás: Tapolcai Életrajzi Lexikon
en
)
