A terítőként leltárba vett tárgy kézzel szőtt csalánvászonból készült, két szélből középen összetoldott. Szélein körben gránátalmák és törökkörték sorakoznak, a középminta színes selyem- és fémfonalakkal kivarrt, egy tőből kihajló, leveles, indás, virágzó bokrot ábrázol. A növényi ornamens egésze petit point hímzéssel készült, a szélek mintáját ebből a díszítményből kiragadott elemek sorából állították össze. A selyemfonalas hímzés eredeti színei – indigókék, zöld, lilásbordó, sötét rózsaszín, lila – nagyrészt a barnák különböző árnyalataira fakultak. A csalán mint szövetalapanyag felhasználása Európában többnyire a 19. századig volt elterjedt. A tárgy – aminek restaurálás előtti állapota kendőként való használatra utaló jeleket mutatott – díszítése törökös hímzésű, díszítésének analógiáiként Veszprém megye és a Dunántúl gyűjteményeiben református úrasztali textíliák ismertek.
de
![[Zeitbezug]](/assets/icons/events/Event-24_times.svg){kind=icon}
