A legyezőt már az ókori kultúrák is ismerték Keleten. Az arc hűsítésére, illetve a rovarok elhessegetésére szolgált. Indiában a királyság, Japánban a katonai hatalom jelképe volt. A 16-17. század fordulóján Medici Mária honosította meg Franciaországban. Fontos szerepe főleg a 18-19. században volt, mint a női öltözködés kelléke. Az udvari bálokban a hölgyek elképzelhetetlenek voltak legyező nélkül, hiszen ez az eszköz az udvarlásban is szerepet játszott. Külön etikettje, nyelvezete alakult ki, egyfajta szerelmi jelbeszéd formájában. A farsangi bálok, illetve a táncmulatságok alkalmat jelentettek a fiatalok számára, hogy párt találjanak maguknak. A jelen műtárgy egyik oldalán tájkép , ahol egy sátor előtt nyolc főből álló csoport alkot egy jelenetet: a császárnő udvarhölgyei körében, szárnysegéddel és lakájjal. A legyező másik oldalán a 17. századi ízlésvilágot idéző jelenet (atya és gyermekei) vehető szemügyre.
de
![[Zeitbezug]](/assets/icons/events/Event-24_times.svg){kind=icon}
