Objekte

a Balaton és vidékének életét, vált a táj múltjának és művelődéstörténetének szenvedélyes kutatójává. 1937 és 1950 között segédjegyző, majd főjegyző Balatonszabadiban, Mezőkomáromban, Berhidán és Siófokon. Siófoki Füzetek címen kiadványsorozatot indított. Molnár István táncművésszel Balatoni Népfőiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, amely 1946-tól 1949-ig működött. 1947-ben Siófokon az idegenforgalmi hivatalt segített létrehozni. 1951-ben Balatonfüredre költözött és itt az év március 1-jétől életre hívta a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalt, amelynek nyugdíjaztatásáig, 1970. január 1-ig vezetője volt. Több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Várak, műemlékek helyreállítását, emléktáblák és szobrok elhelyezését kezdeményezte, szervezte és irányította Veszprém megye, a Bakony és a Balaton településeinek többségében. Legjelentősebb munkája a Balatonfüred c. monográfia. Balatonfüreden utcanév, a füredi Balatoni Panteonban, és Siófokon, a Szabadság téren tábla őrzi emlékét. Balatonfüred és Siófok díszpolgára, a Pro Turismo kitüntetés birtokosa. A balatonarácsi ref. temetőben nyugszik. Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon.