Objekte

fémművesek, kovácsok, lakatosok voltak. Apja Szollár József kovács és lakatos kilenc gyermeke közül Gáspár volt a legidősebb. Anyja Istvándi Anna. A tapolcai elemi iskolát kijárva, apja műhelyében ő is lakatosinasként kezdte majd végigjárta a mesterség elsajátításának korában szokásos állomásait. Iparának fortélyait külföldön is fejlesztette, miközben nyelveket tanult. Hazatérve és mestervizsgájának megszerzése után rövidesen családot alapított és önálló műhelyt nyitott a Torony (a mai Arany János) utcában. Részt vett a település közéletében. Többször volt a képviselőtestületnek tagja, tisztségviselője. 1913-ban pl. községi pénztárosként tett esküt. 1921 novemberében községbíróvá választották. Közben a Bp.-i Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolában képesítést szerzett "a különféle rendszerű lokomobilok és cséplőgépek" szakszerű kezeléséhez és javításához. Fő tevékenységi körébe tartoztak az épületlakatos munkák, kerítések, kapuk készítése valamint a különféle mezőgazdasági gépek és mérlegek javítása. Önállóan kifejlesztett termékeket is készített és forgalmazott. Ezek közül talán leghíresebb volt a "Házi béke" elnevezésű tűzhely amelyet 1925-ben szabadalmaztatott és a különféle bemutatókon sok sikert aratott. Így pl. az Országos Mezőgazdasági és Ipari Kiállításon arany fokozatú oklevelet nyert. Az 1930-as évektől tizedes- és szekrényes mérlegek (balanc) készítését is elkezdte. A siker itt sem maradt el. Az 1932-évi Balatonfüreden rendezett kiállításon is elismerő oklevelet kapott kiállított tárgyaiért. Műhelyében rendszeresen képzett tanoncokat. Szakmai tekintélyénél fogva ő maga is tagja volt több vizsgabizottságnak. Hat gyermeke született, akik közül ketten - Gáspár és Kálmán - folytatták a családi, lakatos és mérlegjavító hagyományokat. 68 évesen hunyt el. Tapolcán nyugszik. Forrás: Tapolcai Életrajzi Lexikon