A közvetlenül a testen viselt ékszerek közül az egyik legtöbb tartalommal felruházott a gyűrű. Szerepe nem szorítkozott pusztán a díszítő funkcióra, minden korban sokkal több jelentést hordozott és közvetített az emberek között. Formája, az ujjat körülölelő kör mágikus hiedelmek, az istenekkel való szoros kapcsolat kifejezésére is alkalmassá tette. Nők és férfiak egyaránt viselték. Minden ujjon hordták, habár a bal kéz gyűrűsujja volt a legkedveltebb. A Kr. u. 2. században élt ókori szerző, Gellius-tól származik a következő gondolat, hogy ebből az ujjból egy vékony ideg vezet a szívbe. A magyarázat ugyan hamisnak bizonyult, a szokás azonban a mai napig fennmaradt. A poligonális forma a Kr. u. 2–3. században tűnik fel, de a Kr. u. 4. században válik népszerűvé. A kisebb felületek lehetővé tették, hogy feliratokat véssenek rá, amely már mágikus karaktert adott a gyűrűnek. A bemutatott darab egyes mezőjébe a SILVANO szó betűit vésték. Silvanus itáliai termékenységistenség volt, akinek feladatába az utazók védelme is beletartozott. Ezeket a gyűrűket szimbolikus jelentésük miatt viselték, a zárt, kerek forma az istenséggel való összetartozást fejezheti ki.
