A kendő ma már ritkán látható a nők, férjes asszonyok fején. Néhány évtizeddel ezelőtt, még a lakodalmak alkalmával az asszonytánchoz kendőt kötöttek az ifjú feleség fejére, ami mára teljesen eltűnt. A kisebb településeken, falvakban néha még láthatunk idős anyókákat bekötött fejjel, mert nekik nem volt illendő kendő nélkül kimenni az utcára, elmenni a templomba, vagy a búcsúba. Számtalan kendőkötési forma volt, ezeket fotók és feljegyzések őriznek. A területenként is volt eltérés, de gyakran a szépségideál szabta meg a kendőformákat. Több helyen a kendő belsejébe papír merevítést tettek, hogy stabilan álljon, így tűzték a hajukhoz. Általános volt az is, hogy egy szorosan kötött alsó kendőre egy másik felső kendőt is kötöttek. A legnagyobb nyári melegben is viseltek világos, vagy fehér kendőt. A posztó kendő szélén hímzett rózsafüzér általánosan elterjedt volt a Dunántúlnak ezen a részén, nemzetiségtől függetlenül használták minden faluban.
