Nagy László (1925 – 1978) és Simon István (1926 – 1975) mindketten egy dunántúli kis településen születtek, azonos generációhoz tartoztak, költészetük is a 2. világháború utáni nagy történelmi fordulónak a jegyében fogant. Mindketten a paraszti világ gyötrelmes terheivel jöttek, együtt is indultak, a népi kollégium volt az első műhelyük. De a közös úton is ki-ki a maga módján haladt, költői jellemük alapvonásaiban a szuverenitás különtörvényei érvényesültek.
