A zárdamunka egy sajátos, több művészeti műfajt ötvöző, kisebb méretű, szakrális jelentéstartalommal bíró tárgy. Eredetileg szerzetes nővérek készítették, de a 19. század folyamán nemesi családok zárdában nevelkedő leányai is foglalkoztak ilyen tárgyak készítésével. Az első templomi kolostormunkák a 17. század elején készültek, az 1860-as években már világi használatban is megmutatkoztak. Ezen tárgyak virágkora a 18. századra tehető. Általában a ferences, a szalézi és orsolyita apácák készítették ezeket.A bemutatott műtárgy Szent Borbálát ábrázolja toronnyal, illetve cibóriummal a kezében. A hívők Szent Borbála közbenjárását kérték villámcsapás és tűzvész ellen és patrónusként tisztelték a bányászok, építőmunkások és a kőművesek is.
