A kendők között olyan tárgyat képvisel ez a takaró, amelyet nem magukon viseltek, hanem egy eseményhez használtak, az emberélet fordulói közül a elsőhöz, gyermekszületéskor. A gyermekeket a születésük után akár másnap, vagy néhány nappal igyekeztek megkeresztelni, az otthonszülés következtében gyakori csecsemőhalálozás miatt. A keresztelésre a keresztanya, koma vitte az újszülöttet, legtöbbször az édesanya jelen sem volt. Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk - mondat elhangzása általános és elvárásként minden családra nézve kötelező volt. Általában az édesapa vallása után keresztelték a csecsemőt, de a vegyes házasságoknál egyezséget is kötöttek, az első gyermek apa után, a második gyermek az anya után kapja a vallási felekezetét. A keresztelő után gyakran a lakodalomhoz hasonló lakomát tartottak.
