Tuss Antal (Székeskút, 1860. –Tapolca, 1916. november 25.)
Ifjúkora, tanulmányainak jellege és helye ismeretlen előttünk. Szőlészeti és borászati vándortanító, Zala vármegye szőlészeti és borászati felügyelője amikor 1892.február 14-én érkezett okiratával a földművelésügyi miniszter kinevezi az újonnan alakuló tapolcai „vinczellér-iskola” igazgatójává. E tisztségében a néhány hónapot működő Deák Tamást követi és a miniszter 1895. július 14-én véglegesíti. Az intézmény ezután teljes fennállása alatt mindvégig Tus Antal igazgatása alatt működik és elsősorban az ő érdeme, hogy az itt folyó gyakorlati képzés jellege és színvonala az egész országban - a szakmában és a társadalomban is - általánosan elismertté vált. Az iskola mellé kinevezett, neves szakértőkből és közéleti emberekből álló felügyelő bizottság (Skublics Gyula, báró Putheány Géza, Bogyai István, Hertelendy Ferenc, Wiriusz Vince, stb.) segítségével egy éves kurzusokon képezték ki elsősorban a Balatonvidék számára a szakképzett vincelléreket. Tus Antal igazgató az iskola jól szerkesztett értesítője szerint „előadja az összes elméleti tárgyakat és vezeti a gyakorlati teendőket… előadta az összes szak és melléktantárgyakat u. n. szőlőmívelést, a filloxera elleni védekezésekkel, borászat és pinczekezelést, gyümölcsfa-tenyésztést, konyhakertészetet, számtan, mértan és könyvviteltant, s emellett a tanulókat a gyakorlati munkába bevezette s végezte az összes irodai teendőket, s mint Zalamegye szőlészeti szakközege, részint közérdekű, részint magán amerikai szőlőtelepek létesítése, fajtiszta ültetvények megállapítása, stb. czéljából megjelent Zalamegye 51 községében összesen 82-szer.” A Tus Antal vezette vincellériskola a filloxeravész idején a szőlész szakma igazi megújítójává és fejlesztőjévé vált. Igyekezete, hozzáértése azonban nem pótolhatta a megfelelő gyakorlótelep és pince hiányát, így az iskola léte mind kérdésesebbé vált. Munkájáról és eredményeiről rendszeresen hírt adtak a nagyhírű Borászati Lapok hasábjain. Részt vett a helyi társadalmi, gazdasági mozgalmakban. Egyik fő szervezője, 1913 decemberétől elnöke volt a Rákóczi asztaltársaságnak. Nagy tapasztalatával segítette a polgári leányiskola gondnokságát és a polgári fiúiskola felügyelő-bizottságát. Az intézmény megszüntetése körüli hosszadalmas huzavona megviseli egészségét és az iskola bezárása előtti évben elhalálozott.
de
