Kerékjártó Kálmán. Mezőcsát, 1887. június 8. – Tapolca, 1919. augusztus 5.)
Elszegényedett nemesi család sarja. Apja szűcsmesterségéből éltek, de a családfő sikertelen vállalkozásai és korai halála miatt proletarizálódtak. Gimnáziumi tanulmányait megszakítva fizikai munkát vállal, majd irodai gyakornok lett. 1912-ben átmenetileg munkanélkülivé vált, de rövidesen Csepelen a Weiss Manfréd gyár munkafelvételi irodáján kapott újra munkát. Testvérével „A Munka” címmel lapot indított, amellyel a munkások és kistisztviselők érdekeit akarta képviselni. A Galilei Kör és a Haladás Kör előadásait hallgatta és a baloldali szociáldemokraták egyre radikálisabb jelszavait hangoztatta. A tanácskormány hatalomra kerülése után Tapolcára küldték azzal, hogy szervezze meg a Szocialista Pártot és a proletárdiktatúra helyi szerveit. Ideérkezésekor a helyi körülményekre nem volt tekintettel és rövidesen ellentétbe került a helyi mérsékelt szociáldemokratákkal. Véleményüket figyelmen kívül hagyva totális hatalomkoncentrációt próbált megvalósítani. Ő lett a maga szervezte párt titkára, a munkástanács elnöke, a vörös őrség irányítója, a forradalmi törvényszék vezetője. Az 1919.augusztus 5-i fegyveres összecsapás során halt meg.
(https://www.ekmk.hu/lexikon/talalatok3.php?beture=KER%C3%89KJ%C3%81RT%C3%93%20K%C3%A1lm%C3%A1n, 2021.04.27.)
de
