Keszler Gyula (1844-1916) A tapolcai Keszler dinasztia első jeles képviselője. Szülei Keszler György és Láng Erzsébet. Elemi és gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen végezte. A pedagógiai pályát 1860-ban Türjén kezdte majd Keszthelyen folytatta. 1866-ban szerezte meg tanítói oklevelét, ezután Tapsonyban majd Vindornya-Szőlősön segéd, ill. kántortanító. Polgári iskolai tanári képesítését matematika és természettudományi szakon szerezte meg. 1872-ben meghívás nyomán került Tapolcára a felsőbb népiskolába, a későbbi polgári fiúiskolába. Itt tanított 1910-ig. Pruska Vilmával itt alapított családot. Valóságos polihisztor volt. Kiváló kézügyessége révén gyarapította az iskola szertárát, technikai felszerelését. Mint méhész saját konstrukciójú kaptárt gyártott és forgalmazott. Szőlőtulajdonosként jól használható “szőlőojtó” gépet talált fel és szabadalmaztatott. Tekintélye túlnőtt a városka határain. A Balatonvidéki Filoxéra Ellen Védekező Egyesület főtitkára és telephelyének létrehozója volt. Irányító szerepe volt a balatonvidéki szőlők újratelepítésében. Kísérleteinek eredményeit felhasználva már fia, Keszler Zoltán szabadalmaztatta a máig használatos Badacsonyi Rézkénport. Írásai jelentek meg a Tapolcza és Vidéke és a Tapolczai Lapok c. hetilapokban de más szakirányú és szépirodalmi lapokban is publikált. Fiatalabb korában egy ideig munkatársa volt a Borsszem Jankó c. élclapnak. Szabadidejében festett, orgonafugákat komponált, Dabronczi Gyula és Csobánczi álnéven verseket írt. Verseiből kötetnyi kézirat maradt az utókorra. 72 évet élt. Gazdag életének emlékezete sajnos ma már nem él Tapolcán. Lantdíszítéssel ékesített szép síremléke a tapolcai régi temetőben található.
Forrás: Tapolcai Életrajzi Lexikon
de
