Nádasdi Sárközy Albert (Kaposvár, 1790. január 1. – Kisasszond, 1860. február 20.) Somogy vármegye főispánja, kormánybiztosa, alispánja, földbirtokos.
Sárközy István consiliarius és chernelházi Chernel Eszter fia. Tanulmányait Csurgón, mint Csokonai Vitéz Mihály tanítványa kezdte, Debrecenben folytatta (1801-05) és Pesten fejezte be. Apja nyomdokain indulva 1813. január 25-én Somogy vármegye aljegyzője, 1830. augusztus 8-án főjegyzője lett és ez állását oly sikerrel töltötte be, hogy ékes tolla és jeles szónoklatai elismeréséül a vármegye arany tollal és ezüst tintatartóval tüntette ki. 1836. november 24-én apja helyett közfelkiáltással másodalispánná választották, majd 1840. január 20-án első alispán lett. Közben 1832-36-ban a vármegye követe volt a híres pozsonyi dietán, 1848. június 4-én pedig Szemere Bertalan belügyminiszter arról értesítette Somogy vármegyét, hogy az 1848. XIX. törvénycikk erejénél fogva István királyi herceg nádor őt a vármegye főispánjává nevezte ki. Mint főispán a főrendiháznak is tagja volt, ahol az alakuló gyűlésen (június 5.) jegyzővé választották. A horvátok mozgolódására 1848. szeptember 11-én kormánybiztossá nevezték ki és megbízták a Dráva mentének megvédésére felállítandó nemzetőrség toborzásának szervezésével. Ez azonban már akkor későn volt, mert Jellasics Berzence táján járt és csakhamar keresztül vonult az egész vármegyén.S ekkor már az április 14-ei függetlenségi nyilatkozattól lehangoltan félre állott az ár sodra elől. Ez volt szerencséje, mert különben Noszlopy sorsára jutott volna; így is Kisasszondra internálték és csak az 1850-es években kapott amnesztiát. A belső-somogyi református egyházmegyének 1830-tól haláláig gondnoka volt.
"Nádasdi Sárközy Albert (Kaposvár, 1790. január 1. – Kisasszond, 1860. február 20.) Somogy vármegye főispánja, kormánybiztosa, alispánja, földbirtokos." - (Wikipedia (hu) 29.11.2022)
de
