A pedagógus-továbbképzés intézményi centralizálását szolgálta a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet (KPTI) megszervezése 1952-ben. Az intézet előbb megkezdte az aktuális politikai elvárásoknak megfelelő rendszer kiépítését, majd 1954 után kísérletet tett arra, hogy a pedagógusok számára vonzó, mélyebb és tartósabb eredményeket ígérő pedagógus-továbbképzést alakítson ki. E korrekciós törekvéseket az 1956-os forradalom szakította félbe, aztán egy ideig megint csak az ideológiai továbbképzések kerültek előtérbe – immár a „kétfrontos harc” jegyében, egyszerre fordulva szembe a jobb- és a baloldali „elhajlókkal” (Szokolszky 1958).
Mivel az 50-es években mélységes ellenszenvet váltottak ki a pedagógusokból a kötelező központosított továbbképzések, a 60-as évek oktatási kormányzata az önkéntesség és a decentralizáció elvét követte. Ennek eredményeként szaporodni kezdtek a helyi továbbképzési kezdeményezések, a megyei és járási tanfolyamok, s országszerte különböző típusú szakmai munkaközösségek alakultak. Ezt a tendenciát erősítette az önálló KPTI megszüntetése is. Az intézményt 1962-ben beolvasztották az akkor megalakuló Országos Pedagógiai Intézetbe.
Forrás: https://ofi.oh.gov.hu/trendek-es-fordulopontok-magyarorszagi-pedagogusok-tovabbkepzesi-rendszerenek-mukodeseben
)