Edény

A vaskor kezdetén a díszítő elemek között megjelenik a görög késő geometrikus vázafestészet jó néhány eleme is. E festett kerámiákat gyakran díszítik az egy vonallal meghúzott meanderek különböző alakú mintáival. Ez az egyvonalas rajzolás technika is keleti görög eredetű, szemben az attikai, kettős vonalközben ferdén sávozott rajzú meanderekkel. Az állatalakú, tulajdonképpen állattestű edények valószínűleg alaptípusai, kiinduló formái azoknak a keleti Hallstatt-kultúra területét behatároló kerámiáknak, amelyeket a különféle protomés edények képviselnek. A legjellegzetesebbek a bikaprotomés kerámiák, azaz a bikafejjel díszített agyag urnák, - szitulák és társaik Az állatalakok között más esetben kosfej, illetve őz/szarvas-fejre emlékeztető is volt. Az edények erősen domborodó hasi részén grafitos mintázattal vörös meandermezőt jelenítettek meg. Feljebb, körben három bütyök és a negyedik helyén bikafej látható. A tölcséres nyakon grafitos cik-cak minta, a szájnyílás vörösre van festve. Eredetileg az egész edényt vörösre festették és a grafitos részeket ezután színezték sötétebbre.