A középkori magyarországi ötvösművek között nagyszámú csoportot alkotnak a liturgikus kelyhek. A gazdagon díszített világi ötvöstárgyak rendszerint egyedi megrendelésre, valamely jeles alkalommal összefüggésben készültek. Ez a kelyhek esetében nem fordult elő, középkori liturgikus edények formáját, méretét, anyagát egyházi szabályok is meghatározták. Mindezek alapján általában szinte lehetetlen azonosítani az egyes kelyhek készítőjét, készítési helyét, legfeljebb a díszítőmotívumok összevetésével kapcsolhatunk több ötvösművet ugyanazon műhelyhez vagy mesterkörhöz. Az öntött díszítőelemeknél a tervezés, a forma elkészítése ugyanis túl időigényes volt ahhoz, hogy minden egyes tárgyhoz újat készítsenek, ezért is használhatták fel ugyanazokat a díszítményeket több alkalommal is. A későközépkori ötvösműhelyen belüli vagy éppen a műhelyek közötti munkamegosztásról keveset tudunk: voltak-e egy-egy technikára szakosodott — pl. zománcozó, gravírozó stb. — ötvösök. Hatkaréjos, tagolt talpból kiinduló hatoldalú száron ül maga a csészerész, a cuppa. A száron markáns, kissé lapított nódus látható. A poharat művészi kivitelezésű rozetták és liliomos párta díszíti. A talpán AV betűket vésték.
