LIGETI (LŐWINGER) KÁLMÁN kereskedő, ökölvívó, edző
(Tapolca, 1904. – Auschwitz, 1944.)
Lőwinger Ernő és Rosenfeld Irén révén szegény, sokgyermekes zsidó családból származott. A tapolcai izr. elemi iskola elvégzése után szülei kereskedőinasnak adták. Később már segédként dolgozott. 1927-ben az ő kezdeményezésére alakult meg Tapolcán az ökölvívó szakosztály. A szikár, jó felépítésű fiatalember nagyon technikásan és eredményesen öklözött, eközben irányította társai edzését. Néhány év alatt a tapolcai öklözők a Dunántúl egyik legeredményesebb csapatát tudták kiállítani. A könnyűsúlyú Lőwinger Kálmán mellett Nagy Oszkár, Búza Pál, Hajós István és Ugróczky Árpád ért el országosan is kiváló eredményeket. Későbbi olimpiai bajnokok, Énekes István, Harangi Imre sokszor edzettek Tapolcán és nem ritkán alul maradtak a helyi versenyzőkkel szemben. 1931-ben Ligeti Kálmánra magyarosítja nevét és eredményesen szerepelt a Dunántúl bajnokságon. 1933-ban visszavonult a versenyzéstől, hogy tapasztalatait az edzősködésben hasznosítsa. Állandó anyagi gondok között vergődve több mint tíz évig eredményesen vezette az ökölvívók edzéseit. 1936 után a szakosztály munkája hanyatlani kezdett és a háború alatt végleg megszűnt. Az 1930-as évektől családi összefogással élelmiszer-üzletet nyitott Tapolca központjában. Megnősült, felesége Braun Rózsi volt. Csendes polgári életet élt, amíg lehetett. 40 évesen Ligeti Kálmán is a holokauszt áldozata lett.